|
|||
Freud és Bécs „A pszichoanalízis, mint eszmerendszer egy sor olyan gondolati elemet magába szívott, amely a századforduló bécsi, vagy tágabban osztrák-magyar, vagy még tágabban európai kultúrájában benne volt. Tehát Freud ugyanúgy, mint Wittgenstein vagy Musil vagy sokan mások, korának gyermeke volt és így egyszerűen átvett egy sor olyan eszmét, amely jelen volt ebben a közegben. Jelen volt, pl. a tudattalannak a problémája. Ezt nem Freud fedezte fel, nem Freud jött rá arra, hogy van olyan, hogy tudattalan, nem Freud volt az, aki a szexualitásnak, különösképpen a gyermekkori szexualitásnak a jelentőségére ráébredt. De Freud volt az, aki mindezekből az elemekből egy egyedülálló szintézist tudott létrehozni, és Freud volt az, aki ezeket a különféle eszmei hatásokat és gyökereket valami módon egy terápiás, terápiai mozgalomba tudta összefogni. Tehát azt lehetne mondani a kérdésedre, hogy valóban mítosz az, hogy Freud egymaga találta volna ki a pszichoanalízist, mítosz az, hogy Freud egy egész ellenséges külvilággal szemben csinálta volna végig a maga harcát. Az azonban tény, hogy Freud egyedülállóan szintetikus elme volt, és mindaz, amit ő létrehozott, az nagyon nehezen tört utat, s nagyon sok olyan ellenséges megnyilatkozás volt, amellyel szemben Freudnak védenie kellett a pszichoanalitikus mozgalmat.” Dr. Erős Ferenc stáblista Rendező • Forgács Péter résztvevők listája Dr. Haynal André (Geneva), gyakorló analitikus gyártás |
|||
 |
