|
|||
Ferenczi Sándor és a budapesti pszcihoanalízis A pszichoanalízist a XX. század egyik meghatározó szellemi áramlataként tartjuk számon, amely Bécsben az 1800-as évek végén keletkezett Sigmund Freud munkássága nyomán. A lélekelemzés erőteljesen megváltoztatta az emberi pszichéről vallott addigi felfogást, és megteremtette a modern lelki gyógymódok elméletét és gyakorlati alapjait. Kulturális és szellemi kisugárzása a mai napig is számottevő. Budapesten a legjelentõsebb képviselõje Ferenczi Sándor, idegorvos volt, aki 1908-ban ismerkedett meg Freuddal. Kórházi orvosként igen sok beteggel találkozott, és felhalmozott tapasztalatai, valamint rendkívüli személyisége meghatározó volt a magyar pszichoanalízis számára. Élénk kapcsolatot tartott a korabeli Magyarország szellemi kiválóságaival, Krúdy Gyulával, Karinthy Frigyessel, Kosztolányi Dezsővel. Hatással volt Babits Mihályra és Németh Lászlóra is. Bár Ferenczi 25 éven keresztül Freud egyik legjelentősebb társa volt, munkásságuk több lényeges ponton más hangsúlyt kapott. Ferenczi életének központjában leginkább maga a gyógyítás állt. Freud ezzel szemben mindenekelőtt kutatónak tartotta magát. A betegségeket nem annyira befolyásolni, mint inkább megvizsgálni és megérteni akarta. Ferenczit azonban nem véletlenül nevezték a reménytelen esetek szakértőjének. Odaadó, megértő, áldozatkész orvosi magatartása híressé tették őt olyan lelki betegek körében is, akiknek a gyógyulásáról más orvosok már lemondtak. Ferenczi gyakran utal a pszichoanalízisben rejlő társadalomformáló lehetőségekre, a nevelés jelentőségére. Nemcsak az ember lelkében történő belső folyamatok foglalták le érdeklődését, hanem a pszichoanalitikus és a páciensek közötti kapcsolat is. Freuddal szemben, aki az analitikus, tartózkodó magatartását tekintette az analízis egyik zálogának, Ferenczi az aktívabb orvosi magatartás gyógyító erejében hitt. Ebben újította meg a pszichoanalitikus gondolkodást. Alapítója volt 1913-ban a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületnek. Legjelentősebb tanítványai Bálint Mihály, aki 1939-től Angliában mûködött tovább, és Hermann Imre volt, aki a II. Világháború után a pszichoanalízis magyarországi folytonosságát biztosította. A budapesti iskola egyik sajátos képviselője, aki az antropológia és a pszichoanalízis terén alkotott maradandót, Róheim Géza volt. A beszélgetések során a budapesti iskola történetét követjük nyomon.
stáblista Rendező • Forgács Péter résztvevők listája Dr. Haynal André (Geneva), gyakorló analitikus gyártás |
|||
 |
