|
|||
Pszcihoanalízis és emberkép A pszichoanalízist a XX. század egyik meghatározó szellemi áramlataként tartjuk számon, amely Bécsben, az 1800-as évek végén keletkezett, Sigmund Freud munkássága nyomán. A lélekelemzés erőteljesen megváltoztatta az emberi pszichéről vallott addigi felfogást, és megteremtette a modern lelki gyógymódok elméleti és gyakorlati alapjait. Kulturális és szellemi kisugárzása a mai napig is számottevő. Talán nem véletlen, hogy a XX. század hajnalán jelent meg Freud első nagy, egyben legeredetibb munkája, az Álomfejtés. E könyv, mint az új tudomány alapvetése, az álomelemzést jelöli meg a tudattalanhoz, az ember addig ismeretlen lelki területéhez vezető királyi útként. Költők és filozófusok sokat tudtak már korábban is a lélek rejtelmeiről, de Freud volt az első, aki az álomfejtésben ezt a maga teljességében megragadta. Itt írja le először, hogy az álmok - éppúgy, mint a lelki betegségek - a tudatos és tudattalan lelki erők küzdelmének eredményei. A gyógyítás során kidolgozott szabad asszociációs módszer ismét az orvoslás eszközévé tette a meghallgatás művészetét. A freudi emberkép a korabeli liberalizmus és az Osztrák-Magyar Monarchia válságát tükrözi, csakúgy, mint Musil regényei és Schönberg zenéje. A liberalizmus világképében, az ember gondolkodásában, szándékaiban, döntéseiben önálló, szabad és racionális. Freud szerint azonban a lelki élet egy tekintélyes része tudattalanul zajlik. Az ember nem úr a saját házában. Valódi, belső késztetéseiről csak azok gondos elemzése útján szerezhet tudomást.
stáblista Rendező • Forgács Péter résztvevők listája Dr. Haynal André (Geneva), gyakorló analitikus gyártás |
|||
 |
