Curriculum VitaeFilmekInstallációkKiállításokBibliográfiaHírekKapcsolat

Keresés

English

Filmek

Arizónapló

Petri György költővel



Költő, tájban, mellékalakokkal

„Minden bejegyzés alkalmi. Mert mi dönti el a fontosságot? Ez a napló hátránya” – mondja az Arizonaplóban Forgács Péter, utalva arra a műfaji problémára, mellyel naplója készítésekor szembe kellett néznie. Aligha véletlen, hogy korunkban előtérbe került – Susan Sontag (happeningre használt) kifejezésével – „a radikális mellérendelés művészete”: a műveket egyre inkább naplók helyettesítik, a naplók válnak művekké. Míg a napló az irodalomban bevett és bizonyos értelemben konzervatív műforma, a mozgókép világában, a dolog természeténél fogva, avantgard gesztus: tagadása azoknak az „objektív” filmtörténeteknek, melyek a XIX. századi regényből (annak felbomlásával egyidőben) öröklődtek át a filmvászonra. A mozgóképen a szubjektív naplóbejegyzések nem tollal, hanem – szemléletes kifejezéssel – objektívvel íródnak; tudatosan vagy öntudatlanul minden filmnapló kétségbeesett kísérlet arra, hogy a filmet kizökkentse pályájáról, és a képi kifejezés új lehetőségei felé kormányozza. A feladat nem megoldhatatlan, de komoly következményekkel jár mind az elbeszélésmódra, mind a képekre nézve. Ezért, hogy minden filmnapló szükségképpen töredezett, és hiányérzetet hagy a nézőben. Ez a hiányérzet, mondani sem kell, termékenyebb energiák forrása, mint az a megelégedettség, amely a kerek filmtörténetek láttán tölt el bennünket. A filmnaplónak nincs eleje, vége és nincs középpontja. Pontosabban e centrum nem a filmben található, hanem azon kívül: az elbeszélő személyében. A filmnaplóval kapcsolatban felmerülő műfaji probléma azonos a modern film alapkérdésével: ki mondja – mondja-e valaki – a történetet?

Az Arizonapló történetét látszólag Forgács Péter mondja: az ő képeit látjuk és időnként az ő szavait halljuk. A naplóban az elbeszélő és a történet hőse azonos személy. Ez a szerep az Arizonaplóban megháromszorozódik és kettéválik. A film Petri György, Galántai György és Forgács Péter közös amerikai munkaútjának dokumentuma. Forgács egyrészt hármójuk történetét mondja, másrészt Galántai fokozatosan kiszorul a történetből, Petri pedig egyre inkább a középpontba kerül, így Forgács naplója nem kis mértékben Petri Györgyről szól. A hang – a vers – Petrié, a kéz – a kamera – Forgácsé. A filmben keverednek egy Petriről szóló experimentális portréfilm, egy útidokumentum és egy munkanapló képei. Forgács érzi e dilemmát, s tiszteletreméltó erőfeszítéseket tesz a különböző rétegek összekapcsolására. Ezért, hogy Petri fontos verseit – melyek a napló igazi szövegei – hol ő, hol a költő mondja, budapesti emlékképeken pedig kettejük közös múltjának helyszíneit látjuk. ...

Báron György írása
Filmvilág 1992/10
 Stáblista

Stáblista


1992 - 53 perc - Video
Rendező és operatőr • Forgács Péter
Zene • Szemzõ Tibor
Vágó • Révész Márta
Hangmérnök • Gulyás Kati
Gyártásvezető • Tóth András
Producer • Árvai Jolán FMS-HTV
Az oldal tetejére>